Megkeresett egy hölgy, Kiss Gizella, aki robbant az energiától, de ugyanakkor bizonytalan volt, merte is meg nem is, akarta is meg nem is a dolgot: segítsek Neki kiállítást csinálni a Khalifában. Régóta fest, régóta szeretnék többen is megnézni a képeit és a Khalifa Kávézót nézte ki helynek, ahol először megmutatkozik.
Máris beindult az agyam, bár még sose csináltam ilyet , lelki szemeim előtt a terasz jelent meg, amit imádok, mert szuper hangulata van. Eldugott, zárt , telis-teli gyönyörű virágokkal, de festményekkel szuperul fel lehetne még dobni. Maga a kávézó nem nagyon lett volna alkalmas rá, nagyon színes, tarka a keleties hangulatával, hiszen a berendezésekor ez volt a cél, hogy távol-keleten érezze magát az, aki oda belép. És úgy is érzi. Tehát maradt a terasz.
Javasoltam egy időpontot Neki az estre, amire gondolkodás nélkül rábólintott, aztán meg elbizonytalanodott, hogy tényleg akarja-e. Erőszakoskodni nem akartam, de éreztem, inkább a megerősítést várta, a támogatást, szeretné Ő ezt, de nagyon.
Tartottunk egy főpróbát, megnéztük , milyen a terasz “feldíszítve”. Olyan volt igazából, ahogy nekem anno megjelent lelki szemeim előtt.
Mivel Gizi verseket, novellákat is ír, a reklámozáshoz ezeket is felhasználtam. De Ő is mesélt erről az estről mindenkinek, csak éppen mindenkit le akart beszélni róla.Mert hátha nem sikerül…
Nagyon sokan voltak kiváncsiak Rá, az összes pótszéket kihoztuk, hogy mindenki kényelmesen tudja hallgatni Gizi léleksimogató szösszeneteit, könnyelőcsalogató gyerekkori történeteit és pozitív jótanácsait az életre.
Igazi lélektánc volt, hol melankólikus, szomorú zenére andalogtunk, hol vidám dallamokra nevetve roptuk. Imádtam.
További képek:
Kiss Gizella amatőr festőművész kiállítása és lelkeket táncoltató meséje
Közzétette: EVENiTa – 2018. június 4.
