Lendva- Dobronak

Lendva egy kedves kisváros, a lankás szőlőhegyeivel körülvéve. Egykor Magyarországhoz tartozott, ma pedig a Muravidék és a szlovéniai magyarság központja. Mindenki nagyon barátságos, segítőkész és beszél magyarul, ez már az út szervezése során kiderült. Egy kicsit elszámoltam az időt a tervezéskor, két tényezőt nem vettem figyelembe: a nyugdíjas buszsofőrt és 33 hölgy mosdóhasználatának idejét. De most már tudom, ezek is fontos szempontok.

Emiatt a két dolog miatt késve érkeztünk a színházba, így a belső tér megtekintésével kapcsolatban variálni kellett. Emiatt a csúszás miatt viszonylag kevés idő jutott a várra, illetve a kisvárosra. Sajnos olyan infót kaptam egy ismerőstől, hogy nincs is a várban semmi érdekes, de ez szerencsére nem így volt. Egy egész napot el lehetett volna tölteni, hiszen rengeteg kiállítása van, ízelítőnek néhány képet láthatsz majd. Egy kisfilm levetítésével kezdtük a sétát, mely a város múltjáról, jelenéről beszélt. Jó kis kedvcsináló volt. Állandó kiállításként egy , ha jól tudom szlovén botanikus lepkegyűjteményét lehetett megtekinteni. Lendva történelméről több szoba tárgyai is megemlékeztek. Zala György szobrász műveit szintén kiállították. Az Ő munkái a Hősök terén látható szobrok. És Chagall kiállítás is volt, de az Ő festményei már tényleg nem fértek bele az időbe.

A Makovecz Imre által megálmodott színház egy mesebeli csoda, öröm lehet ott bármilyen előadást megnézni.  A színház 2004-ben készült el, több újratervezés és egyéb jogi hercehurca után, de csodaszép közösségi tér, hiszen kávézója van, kiállításoknak ad otthont és 444 férőhelyes a különleges belső tere.

A Vinárium, a kilátó tetejéről a bátrabbak négy ország, Magyarország, Szlovénia, Horvátország és Ausztria lankáit csodálhatták meg. A torony 53,5 m magas,  lifttel vagy a sportosabbak 240 lépcsőn tudnak feljutni a tetejére. Egyszerre 50 látogatót fogad, ezt szigorúan számolja is a beléptető rendszer. A torony alján ajándéküzlet található, de a parkolóban lehet enni, inni, kiépült infrastruktúrája van. A kilátó utolsó előtti emelete körbeüvegezett, így erős szélben sem kell attól tartani, hogy lerepül az ember.

Az energiaparkban séta közben feltöltődtünk, ittunk a csodatévő forrás vizéből. A bejáratnál vásárolható térképből mindenki megtalálta a maga gyenge pontjához kapcsolódó pontot,így ott szívott magába egy kis energiát. Sajnos igaziból meditálni nem lehetett, mert nagyon sokan voltak, nem mindenki érezte át a hely “szellemét”.

Az orchideapark a település egy másik pontján található meg, viszonylag nehezen. Az volt a szerencsénk, hogy buszok álltak a parkolóban, mert már Isten háta mögött éreztük magunkat. A meleg víz miatt települt ide a farm, 61 fokos vízzel fűtik a melegágyakat  és növesztik a Hollandiából hozott palántákat, melynek nagy részét exportálják. A gyárba higiéniai okok miatt nem lehet bemenni, üvegablakon keresztül meg lehet lesni. A látogatóknak felépítettek egy trópusi kertet, ahol a banántól kezdve, kakaót, kávét, borsot, különböző trópusi gyümölcsöket lehet “igaziból” megismerni, ahogy teremnek, nem ahogy a boltok polcain megtaláljuk őket. És természetesen lehet szebbnél szebb orchideákat is vásárolni.

Kellemes, tartalmas kirándulás volt, köszönöm mindenkinek, aki velem tartott.