„Nem sírj értem, Argentína…” 
Tegnap este élőben is átélhettük az Evita varázsát a Madách Színházban. Hihetetlenül erős és mai napig aktuális darab, fantasztikus rendezésben és zseniális színészi játékkal, Gubik Petra főszereplésével.
A darab a szegénysorból származó, feltörekvő színésznő, Eva Duarte történetét meséli el, aki Argentína legendás és imádott, de vitatott elnökfelesége (és szinte szentje) lett, majd tragikusan fiatalon hunyt el.
Evita szakított a hagyományos, reprezentatív first lady szereppel. Ő volt az első argentin nő, aki nyíltan és aktívan politizált:
• Harcának köszönhetően 1947-ben a nők szavazati jogot kaptak Argentínában.
• Létrehozta saját jótékonysági szervezetét, amelyből kórházakat, árvaházakat és ingyenes iskolákat építtetett a legszegényebbeknek.
• Miközben a nép szentként tisztelte, a hadsereg és a felső osztályok mélyen megvetették őt politikai befolyása és olykor hivalkodó, luxus életmódja miatt.
És miért EVITA?
Az „Evita” név az Eva spanyol kicsinyítőképzős formája, amely magyarul azt jelenti: „Évácska”.
Amikor férje, Juan Perón elnök lett, Eva nem akart egy hűvös, elérhetetlen, arisztokratikus first lady lenni. Azt szerette volna, ha a nép – különösen a szegény munkásosztály, a descamisados – egy közülük való, közvetlen barátként és védelmezőként tekint rá. Tudatosan kérte az argentin embereket, hogy ne a hivatalos és távolságtartó „Señora Perón” (Perónné) neven szólítsák, hanem egyszerűen csak Evitának. Egyik híres beszédében úgy fogalmazott, hogy a „Señora Perón” nevet a protokollnak és a hivatalos alkalmaknak tartja fenn, de a népe számára ő örökre megmarad „Evitának”.
