Az “adventi vásár” valami bűvős kifejezés sokaknál, az életben egyszer legalább bele kell kóstolni.
Így voltam vele én is, pedig viszolygok a tömegtől, és sok ismerősöm tapasztalata alapján, tömeg az biztosan lesz a nagyobb adventi vásárokon.
Pozsonyt választottam Bécs helyett, ismerős javaslatára. De mivel azt gondoltam, ne csak shoppingolásból álljon a kirándulás, mert annak nem vagyok híve, egy kis kultúrát is tettem az útba.
Nem akartam az egész napot Pozsonyban tölteni,( bár így utólag lett volna ott is bőven látnivaló,) belecsempésztem egy kis Magyarországot is. Mikor a múltkor a Khalifában az El caminoról volt az előadás, olvasgatás közben belebottlottam Lébénybe, a magyarországi útvonal végpontjába. Nagyon tetszett a weboldaluk, az idegenvezetés által felkínált információk, így le is foglaltam rá az időpontot jó előre. Most kezd igazán kiépülni a templom és környéke, gyönyörű látogató központjuk van és igazán lelkes idegenvezetőjük, akit öröm volt hallgatni, látszott, hogy szíve-lelke benne van abban , amit csinál. Nagyon szeretem az ilyen embereket.
A pozsonyi idegenvezetés megszervezése egy kicsit keményebb dió volt. Olvasgatás közben kiderült, hogy csak a szlovákok által elismert idegenvezető kísérhet minket, itthonról nem vihetünk magunkkal, sőt, mi sem mesélhetünk egymásnak az épületekről. Az internet nagy segítségemre volt, találtam jó néhány pozsonyi idegenvezetőt. Írtam is nekik, de napok teltek el, mire válaszoltak (ha válaszoltak!) és általában már foglaltak voltak. A vezető nélkül pedig még a kirándulást se tudtam hirdetni, hiszen nem tudtam, mennyibe lesz az Ő díja.
Aztán megtaláltam Korpás Árpádot, aki korrektül válaszolt egyszerre, ígérte másnapra visszaír, van-e időpontja még. És volt, éppen akkor, mikor szerettem volna. Küldött egy részletes programot, milyen útvonalakat , milyen időtartamban , milyen árban kínál. Hova , mennyi a belépő, hol tud ingyen parkolni a busz, stb. Tehát egy nagyon korrekt, részletes ajánlatot kaptam Tőle és le is foglaltam. Megbeszéltük a végső időpontot, amikorra vissza kell jeleznem, hogy összejön-e a csapat és kezdődhetet az út szervezése.
Ami szerencsére hamar meg is telt, így 20 fővel indultunk. Ez az a létszám, amit szeretek, mert könnyen átlátható, kezelhető. Az út előtt ellenőriztem mindenki személyigazolványát, kaptak a pozsonyi kiszállás előtt egy térképet, megbeszéltük, hol lesz a busz, hol fogunk majd felszállni a megbeszélt időpontban.
Az idegenvezetőnkkel a megbeszélt helyen és még egy kicsit előbb is találkoztunk. Nagyon tartalmas, részletes és főképpen a magyar vonatkozású épületekkel kapcsolatos vezetést tartott, alkalmazkodott a csoport tempójához, bevárt mindig mindenkit. A séta közben több útitársam is odajött és gratulált, hogy mindkét helyen milyen szuper embereket találtam. Örült a szívem, nagyon.
A Prímási Palota volt az utolsó állomásunk. Sajnos letelt az időnk, pedig még sokáig hallgattuk volna Árpádot. Az elválás előtt, mivel az idegenvezető annyira bevitt minket a “rengetegbe” többen is kérték, hogy inkább a palota előtt találkozzunk és együtt menjünk vissza a buszhoz.
Az adventi vásárban rengetegen voltak, így tényleg csak egyet körbementünk, aztán inkább visszatértünk a találkozó helyszínére. A megbeszélt időpontban négyen hiányoztak, kettőről tudtam, mert megcsörgettek, hogy inkább a buszhoz mennek, másik kettő nem vette fel a telefont. Vártunk egy darabig, aztán a csoportot elindítottam a busz fele , én pedig 2 útitársammal maradtam még, hátha befutnak az elveszettek. Közben a sofőrrel is beszéltem, elmondtam, mi a helyzet. Ő elég türelmetlen volt, mert olyan helyen tudott csak megállni, ahol nem nagyon lehet. Aztán szerencsére 10 perc múlva jelentkezett, hogy megvannak az elveszettek, eltévedtek, de a térkép és kérdezősködés alapján visszataláltak a buszhoz. A telefonjukon pedig le volt tiltva a külföldi hívás, ezért nem tudtam én se hívni Őket és Ők se engem. Hogy pont Ők ketten tévedjenek el!
De ismét tanultam valamit, hogy milyen buktató lehet, ezután a telefonokat is ellenőrizni fogom.
Néhány kép a kirándulásról, kattins a facebook jelre!